Hitek és tévhitek

Napjainkban az egészség megőrzését, a betegségek kezelését szolgáló termékek palettája nagyon széles. Példának okáért láz-fájdalomcsillapítás esetén ma már választhatunk a patikában elérhető receptköteles gyógyszerek vagy a drogériákban, benzinkutakon is forgalmazott vény nélkül kapható tabletták közül, de lehetőség van gyógynövény, illetve gyógyhatású készítmények alkalmazására is. A kiszélesedett piac a gyakorlatban teljes körű döntési „jogkörrel” ruházza fel a vásárlót, aki információi és tapasztalatai alapján dönthet egyik vagy másik termék mellett.

A megváltozott piaci környezet azonban nem csak új lehetőségeket kínál, hanem nagy felelősséggel is felruházza a vásárlókat. Az ideális döntéshez kritikus tényező, hogy a fogyasztó milyen mélységű és mennyire pontos információkkal rendelkezik az egyes termékcsoportokat illetően.

 

A Magyar Gyógyszerészeti Kamara a forgalomba lévő termékcsoportok fogalmának ismertségét vizsgálta nemrég egy piackutatás keretében. A felmérés legfőbb célja annak feltárása, milyen hitek és tévhitek élnek a különböző termékkategóriákkal kapcsolatban a magyar lakosság fejében. Kiemelt cél volt annak vizsgálata is, hogy melyek azok a legfontosabb információs források, amelyek jelentősen segíthetnek a témával kapcsolatos tájékozottság emelésében, a tudatosabb vásárlói magatartás javításában. Jelen cikkünkben a kutatás legfontosabb eredményeit összegezzük.

 

 

A termékkategóriákkal kapcsolatos ismeretek méréséhez objektív módszerként igaz-hamis állításokat fogalmaztunk meg, lehetőséget teremtve arra, hogy az ismereteket és tévhiteket megismerjük.

 

A receptköteles gyógyszerekről a lakosság 95 százaléka tudja helyesen, hogy azok indokolatlan és felesleges szedése veszélyes lehet, és ugyancsak sokan (93 százalék) tartják igaznak azt az egyébként valós állítást, hogy ezen termékek gyártását sok éves kutatás, fejlesztés előzi meg. 10-ből 9 lakos említette, hogy alkalmazásuk csak orvosi felügyelet mellett lehetséges, míg 10 százalékuk helytelenül véli úgy, hogy egy részük vény nélkül is szedhető.

Szintén igaz az az állítás, hogy az új, modern készítmények először mindig vényre kaphatóak – ez azonban már jobban megosztotta a véleményeket a lakosság körében. Közel minden második válaszadó vélte igaznak ezt a tényt, 30 százalékuk szerint viszont hamis, míg a kérdésben 20 százalékuk nem tudott állást foglalni. Igen jelentős különbségek mutatkoztak az állítás demográfiai bontásában, mivel a krónikus betegek körében 54, míg egészséges társaik körében mindössze 46 százalék a kijelentést valósnak ítélők aránya.

 

A receptköteles gyógyszerekkel kapcsolatban megfogalmazott hamis állítások közül legtöbben azt vélték igaznak, hogy a vényre kapható tabletták drágább termékek (60 százalék). Ezt egyébként jellemzően a krónikus betegek gondolják igaznak (71 százalék), míg az egészségesek kevésbé (54 százalék) érzik tehernek.

Egy másik hamis tény, hogy a vényköteles termékek hosszabb ideig eltarthatóak, amely közel fele-fele arányban elfogadott illetve elutasított. A lakosság 20 százaléka gondolja (rosszul), hogy mindegyik receptre kapható gyógyszer támogatott, illetve, hogy a megmaradt pirulákat érdemes eltenni, így legközelebb nem kell orvoshoz menni.

 

 

Az OTC gyógyszerek tekintetében 10-ből 8 lakos tudja jól, hogy ezek nem csak recept nélkül kapható gyógyszerek, és közel ugyanennyien (77 százalék) tudják azt is, hogy ezen termékek esetében is fontos ismerni a hatóanyag nevét.

A recept nélkül kapható gyógyszerekkel kapcsolatban leginkább a tájékozódás tekintetében tapasztaltunk hiányos ismereteket. Azzal az egyébként igaz állítással, hogy a vény nélkül is elérhető pirulákról csak gyógyszertárban kaphatok teljes körű információt, a lakosság 54 százaléka értett egyet, 43 százalékuk hamisnak vélte. Az állítás megítélésében jelentős különbségek vannak a krónikus betegek és az egészségesek között: ez előbbiek körében ugyanis 62, az utóbbiak esetében pedig mindössze 50 százalék az egyet értők aránya.

Szintén a tájékozódással kapcsolatban gondolják nagyon sokan (83 százalék) rosszul (!), hogy a betegtájékoztató a biztonságos szedéshez minden információt megad. Valóban igaz, hogy az ismertető sok olyan tanácsot, javallatot fogalmaz meg, amely az adott készítmény szempontjából fontos lehet, ugyanakkor a gyógyszer alkalmazásának tekintetében a beteg egyéni jellemzőit (társbetegségek, gyógyszerallergia, stb.) is figyelembe kell venni, és ilyen tekintetben a tájékoztató nem ad teljes körű felvilágosítást!

 

A lakosság 40 százaléka véli helytelenül, hogy a recept nélkül kapható gyógyszerekből többfélét érdemes otthon tartani, és szedésükről bárki önmagában biztonságosan dönthet. Az előbbi állítással egyet értők aránya egyébként az OTC-t rendszeresen vásárlók körében lényegesen magasabb (44 százalék), mint az arra rendszeresen nem költők esetében (30 százalék).

Mindössze kevesen, a lakosság közel egyötöde gondolja tévesen, hogy a vényes felírást nem igénylő termékek régebbi, nem modern, általában olcsó készítmények illetve kifejlesztésük rövid időt igényel. A kérdésben állást foglalni nem tudók arány egyébként ez utóbbi állítás esetén volt a legmagasabb (16 százalék).

 

 

Az étrend- és táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban megadott három helyes állítás közül kettő ismertsége volt igazán magas. 10-ből 9 lakos tudja jól, hogy a reklámon kívül további információ is szükséges alkalmazásukhoz, és a lakosság közel 70 százaléka véli igaznak, hogy ezek a termékek is kölcsönhatásban lehetnek gyógyszerekkel.

Legkevésbé az az egyébként valós tény ismert, hogy ezen termékek minden összetevője megtalálható a táplálékokban: ezt mindössze minden második lakos gondolja igaznak, míg 37 százalékuk szerint hamis. A kérdésben a válaszadók 14 százaléka nem tudott állást foglalni.

 

A legnagyobb tévhit a magyar lakosság körében az étrend- és táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban az, hogy ezen készítmények forgalomba hozatalához engedély kell. A hamis állítással egyet értők aránya 91 százalék!

A lakosság kétharmada gondolja rosszul, hogy csak garantált minőségű termékek kerülhetnek forgalomba. Ugyanekkora azok aránya, akiknek az összetételre vonatkozóan vannak téves információik, szerintük ugyanis az étrend- és táplálékkiegészítők az élelmiszeripar által a táplálékokból kivont fontos anyagokat tartalmazzák. Ez utóbbi állítás tekintetében jelentős különbségek mutatkoztak abban a tekintetben, hogy valaki költ-e ilyen termékekre, mivel az arra költőknél az egyetértők aránya 71, míg az arra nem költők körében 59 százalék.

Szintén hamis az az állítás, hogy ezeket a készítményeket nem lehet túladagolni, ugyanakkor a lakosság 41 százaléka szerint ez igaz. Csak minden második válaszadó tudta helyesen (54 százalék), hogy még ezen termékek esetén is előfordulhat túladagolás.

 

 

A legtöbben (96 százalék) azt tudják – egyébként helyesen – a gyógyhatású készítményekről, hogy meghatározott adagban kell őket alkalmazni, illetve az élő szervezet valamely működését befolyásolják (86 százalék).

A lakosság 80 százaléka jól felelt abban a tekintetben is, hogy a gyógyhatású készítmények is kölcsönhatásban lehetnek gyógyszerekkel, de ugyanekkora volt azok aránya is, akik rosszul tájékozottak arról, hogy ezen termékek gyártóit folyamatosan ellenőrzik.

10-ből 7 ember gondolja tévesen, hogy a jobb gyógyhatású készítményeket a gyártók saját ügynökhálózattal forgalmazzák, hiszen jó minőségű termékek érhetőek el egyéb értékesítési helyeken is. Azt a szintén téves állítást, hogy ezek a készítmények kizárólag gyógynövényeket tartalmaznak, mindössze a lakosság fele utasította el, és ebben a tekintetben nem tapasztaltunk különbséget a gyógyhatású készítményeket rendszeres vásárlók illetve nem vásárlók között sem!

Azzal a hamis állítással, hogy ezek természetes eredetű készítmények, ezért nincsenek kockázatok és mellékhatások, a lakosság egyharmada (35 százaléka) ért egyet.

 

 

A gyógyszerekkel és egyéb termékekkel kapcsolatos pontos tájékoztatásnak kiemelt szerepe lehet abban, hogy a lakosság milyen ismeretekkel rendelkezik ezen készítmények tekintetében.

Ahogyan az ábrán is látható az egészségmegőrzéshez, gyógyításhoz kapcsolódó termékkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében két igazán megbízható információs forrás van: az orvos és a patikus. A lakosság egyharmada maximálisan megbízik bennük, és további közel 45 százalékuk is magas bizalommal van irántuk.

Az információs források tekintetében ki kell még emelnünk a természetgyógyászt és az internetet. Ez előbbi főként az idősebbek, ez utóbbit pedig inkább a fiatalabb korosztályok körében élvez nagyobb bizalmat.

 

„Értékelje az alábbi információs csatornákat az alapján, hogy mennyire tartja azokat megbízhatónak a gyógyszerekkel és egyéb termékekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében!”

Összegzésül

 

A kutatás eredményei számos ponton rávilágítanak arra, hogy a lakosság fejében fogalomzavar van az egyes termékkategóriákat illetően. Mint ahogyan az egészség megőrzése szempontjából kiemelt kockázati tényezők társadalmi szintű ismerete fontos, úgy azt is tudnunk kell, mit mire szedünk, az egyes gyógyszerek vagy étrend-táplálékkiegészítők alkalmazásának milyen pozitív illetve negatív hatásai lehetnek.

A gyógyító, megelőző termékek fogalmával kapcsolatos tájékoztatás és tájékozottság javítása társadalmi feladat, amelynek megvalósításában nem csupán a gyógyszercégeket vagy a gyógyítással közvetlenül kapcsolatban álló szervezeteket terheli felelősség, hanem minden, egyéb termék (gyógyhatású készítmény, étrend- táplálékkiegészítő, stb.) gyártásával, forgalmazásával foglalkozó vállalatot is. 

 

A kutatásról

A Szinapszis Kft. rendszeresen végez saját kutatásokat orvosok és laikusok körében különböző, egészséggel, betegséggel kapcsolatos témakörökben. Eddigi felméréseink során számos alkalommal tapasztaltuk, hogy a gyógyszer fogalmát illetően különböző hitek és tévhitek élnek a lakosság fejében, illetve megváltozott az alternatív orvoslás szerepe is a megelőzésben, gyógyításban.

Cégünk a Magyar Gyógyszerészi Kamarával együttműködve piackutatást kezdeményezett, amelynek célja annak feltárása, milyen szerepe van a gyógyszernek illetve az egyéb, gyógyhatású, étrend-táplálékkiegészítő termékeknek, milyen információkkal rendelkezik a magyar lakosság ezekről a termékkategóriákról.

A kutatás során 1000, véletlenszerűen kiválasztott embert kérdeztünk meg. A minta életkor, nem, régió és településtípus alapján reprezentálta a 18 év feletti magyar lakosságot.