Gyerekcipőben jár a magyar egészségtudatosság

Kétségtelen tény, hogy a megfelelő étrend, a testmozgás vagy az egészségügyi szűréseken való rendszeres részvétel sokat segíthet egészségünk megőrzésében, a tudatos prevenció jelentősen javíthatja életminőségünket – a helyzet azonban nem ennyire egyszerű. A felvilágosító programok üzenetei egyelőre csak nagyon keveseket késztetnek cselekvésre, az egészségmegőrzés felelősségének felvállalására. 

A Szinapszis Kft. rendszeresen végez a magyar lakosság egészségi állapotát, egészségtudatosságát vizsgáló piackutatásokat. Jelen cikkünkben a két legfrissebb, 2008. márciusában, illetve szeptemberében készített felmérés legfontosabb eredményeit gyűjtöttük össze. Írásunkban három, az egészséggel szorosan összefüggő tényezőt (étkezés, testmozgás, informálódás) vizsgálunk meg, amelyek igen jól tükrözik az egészséges életmóddal kapcsolatos szokásainkat és egészségtudatosságunkat. A tények önmagukért beszélnek.

 

 

 

Mielőtt a magyar lakosság egészségtudatosságát elemeznénk, érdemes egy pillantást vetni a nemzetközi adatokra, amelyek ismeretében még inkább elgondolkoztató a hazai helyzet.

A halálozási statisztikák adatait más európai országokéval összevetve megállapítható, hogy a magyar lakosság egészségi állapota rendkívül kedvezőtlen. Magyarországon a daganatos betegségek miatti mortalitás százezer főre vetítve a világon a legmagasabb, 2002-ben hazánkban 100 ezer lakosból mintegy 340 halt meg valamilyen daganatos betegségben, ami az Európai Unió átlagának kb. másfélszerese.

A férfiak daganatos halálozásának leggyakoribb, és egyre növekvő oka a tüdőrák - jelenleg a legmagasabb érték az egész világon -, a nők körében pedig az emlőrák – szintén az egyik legmagasabb érték nemzetközi összehasonlításban - valamint a méhnyakrák. Ezek mellett emelkedő tendenciát mutat a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganata, illetve a prosztata, az ajak, a szájüreg és garat daganat okozta halálozások aránya.

Mindezek tükrében nem meglepőek a várható élettartam statisztikái sem. A KSH 2007-es jelentése szerint a férfiak születéskor várható élettartama 2006-ban csak a 69, a nőknél pedig a 77 életévet érte el, amely értékek az uniós átlagtól férfiak esetében 5, nőknél pedig 3 évvel maradnak el.

A halált okozó betegségek mindegyike olyan egészségi problémát jelent, melyek kialakulásában óriási szerepe van az életmódnak, az egészségtudatosság hiányának, ráadásul ezen betegségek aránya szűrésekkel, a korai stádiumban való felismeréssel jelentős mértékben csökkenthető lenne.

 

 

A magyar lakosság életmódbeli szokásainak elemezését egy objektív mutató, a BMI index hazai alakulásának bemutatásával kezdjük. A testsúly és a testmagasság értékeiből számított BMI index objektív képet ad az egészség egyik fontos tényezőjére, az obezitasra vonatkozóan. A mutatót mindkét felmérésben megvizsgáltuk, és a két kutatásban 1-2 százalékos eltéréssel, közel azonos eredményeket kaptunk!

Ezen eredmények alapján megállapítható, hogy a 18 év felettiek körében közel minden második lakos küzd kisebb-nagyobb mértékű súlyfelesleggel! A túlsúlyosak közel kétharmada „enyhén” túlsúlyos (BMI indexük 25 és 30 közötti), míg egyharmaduknak jelentős túlsúlya van (BMI indexük 30 feletti)!

Életkor szerinti bontás alapján a túlsúly elsősorban a 40 év felettiek körében jellemző, ezen korcsoportoknál 60-70 százalék közötti az elhízottak aránya!

 

Mindezek alapján némi fenntartással fogadjuk az egészséges táplálkozással kapcsolatos eredményeket: a 18 év feletti lakosság 54 százaléka ugyanis – saját bevallása szerint – inkább egészségesen étkezik, további 14 százalékuk maximális figyelmet fordít a változatos, mértékletes étkezésre. Az egészséges táplálkozásra minimális figyelmet fordítók vagy azt teljesen figyelmen kívül hagyók aránya 32 százalék. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a kutatás módszertana sajnos nem adott lehetőséget annak feltárására, hogy kinél mit jelent az egészséges táplálkozás…

További aggasztó tény, hogy a túlsúlyosak 5 százaléka egyáltalán nem figyel arra, mit eszik, egyharmaduk pedig többnyire egészségtelenül táplálkozik. Az egészségesen étkezők aránya 48 százalék, míg maximális figyelmet mindössze a megkérdezettek 16 százaléka fordít étrendjére.

 

A helyzetet árnyalja az a tény is, hogy jelenleg a magyar lakosság mindössze fele szokott rendszeresen mozogni. Ebből a szempontból még a fiatalabbak (40 év alattiak) sem tekinthetőek példamutatónak, hiszen esetükben ugyan ritkább az elhízás (20-35 százalék közötti), de a rendszeresen mozgók aránya csupán 44-48 százalék körüli, vagyis a sportolás iránti igény egyáltalán nem általános ennél a korosztálynál sem! Mindez hosszabb távon okozhat jelentős problémákat, a mozgásszegény életmód ugyanis a későbbiekben számos krónikus betegség, illetve szövődmény kialakulásához vezethet.

 

A táplálkozással és testmozgással kapcsolatos eredmények már önmagukban sem túl biztatóak, de a keresztbontások alapján az is jól látható, hogy az egészséges táplálkozás közel sem jelent egyet az egészséges életvitellel. A – saját bevallásuk szerint – egészségesen étkezők csupán 50-60 százaléka mozog rendszeresen, illetve az is jellemző, hogy az egészséges táplálkozást mellőzőknél a testmozgás is háttérbe szorul!

Az anyagcsere és egyéb kardiovaszkuláris betegségek szempontjából leginkább veszélyeztetett 45 év feletti korcsoport ugyan nagyobb figyelmet fordít az egészséges táplálkozásra, mégis ezen korosztályban a legmagasabb az elhízottak aránya. Ez elsősorban  a mozgásszegény életmódra vezethető vissza, amely életforma nem kompenzálja az elfogyasztott ételek mennyiségét.

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy hazánkban a keringési rendszer megbetegedései a vezető halálokok között szerepelnek (614,5 halálozás 100.000 lakosra vetítve), illetve az sem, hogy a kardiovaszkuláris halálozás szempontjából európai viszonylatokat tekintve Magyarország lakossága nagy kockázatúnak számít.

 

És hogy milyennek érezzük egészségi állapotunkat egy ilyen helyzetben? Nos, ez is meglepő képet mutat. Mindent összevetve ugyanis a lakosság 54 százaléka jónak, 41 százaléka pedig kielégítőnek érzi egészségi állapotát, vagyis az életmódbeli szokások megváltoztatásának igénye csak kevesekben merül(het) fel. Az eredmények beszédesek abban a tekintetben is, hogy milyen az egészségérzet és a testmozgás kapcsolata: a rendszeresen mozgók körében lényegesen magasabb, 71 százalék azok aránya, akik egészségi állapotukat jónak érzik, szemben azokkal, akik rendszertelenül és ritkán mozognak (53%)! Ugyanakkor az egészségérzet és egészséges étkezés kontextusában nem tapasztaltunk ennyire szignifikáns különbségeket.

 

 

Az egészséggel és betegségekkel kapcsolatos tájékozatlanságunk alapvetően az általános információhiányra vezethető vissza. A 2008-as kutatások mellett számos felmérésünk rámutatott már arra a tényre, hogy a magyar lakosok tájékozottsági szintje az egészségügyi témákat illetően nagyon alacsony! Nem ismertek a legfontosabb rizikófaktorok, és hiányzik a tudatos prevenciós magatartás. A probléma legfőbb oka az érdeklődés hiánya, hiszen a lakosság 34 százaléka egyáltalán nem keres egészségügyi vonatkozású információkat, további 7 százalékuk pedig teljesen érdektelen ebben a tekintetben! Csupán minden ötödik lakos érdeklődik proaktívan az ilyen jellegű témák iránt, 37 százalékuknál az is előfordul, hogy utánanéz bizonyos információknak. A demográfiai bontások alapján szoros összefüggés mutatkozott az érdeklődési szint és az iskolai végzettség között: ez utóbbi emelkedésével ugyanis nő az érdeklődők aránya!

A betegek tájékozottsági szintje egyébként az orvosok visszajelzése alapján is nagyon alacsony, egy 10-es skálán mérve átlagosan mindössze 3,9-es osztályzatot kaptak a betegek e tekintetben!

 

 

A magyar lakosság egészségtudatossága alacsony, az egyéni felelősség érzete minimális, és csak kevesen tesznek tudatosan egészségük megóvásáért. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb, egyéni és társadalmi szintű feladata az lenne, hogy a laikusok körében előtérbe kerüljön, és általános igénnyé váljon a preventív szemléletű élet- és magatartásforma.

A tudatosság előremozdítása érdekében rá kell ébreszteni a lakosságot az egészségmegőrzés fontosságára, és ha szükséges, akár anyagilag is érdekeltté kell tenni őket (!) a betegségmegelőző magatartás kialakításában.

A változáshoz természetesen idő kell. Ma azonban már az is előrelépésnek számít, hogy az egészség témája fókuszba került és a különböző médiumok, csatornák révén a laikusok nap, mint nap szembesülhetnek azzal, mi az, ami hasznos vagy káros saját életünkre nézve. Ahhoz azonban, hogy az egészségség mindenki számára egy fontos és védelmezendő érték legyen, a fenti tények alapján, még nagyon sok időnek kell eltelnie.