Új irányzatok a gyógyszerpiaci kutatásokban - ESOMAR Healthcare 2006 konferencia - folytatás

Az egyik, nálunk is régóta megválaszolandó kérdés, hogy mi lesz a beteggel, miután elhagyja a kórházat. Különösen érdekes ez egy sebészeti beavatkozás után, ahol sok esetben a szövődményekkel vagy egyéb problémákkal már más orvost keres fel a beteg a műtét után. A konferencián bemutatott rendszer Hollandiában működik egy kórház szívsebészeti osztályán, a módszertant egy piackutató cég tervezte és működteti jelenleg is. A kutatás lényege, hogy minden, a kórházat elhagyó beteget két héttel, majd 3,6, 9 és 12 hónappal az elbocsátás után felkeresnek egy rövid kérdőívvel. A kérdőív tartalmaz egy betegelégedettségi, egy életminőségi és egy egészségi állapottal kapcsolatos fejezetet. A megkereséseket e-mail-en keresztül végezték, a minta kétharmada rendelkezett saját internet hozzáféréssel és e-mail címmel, egyharmada csak másnál (barátoknál, családtagoknál) fért hozzá az elektronikus leveleihez. A válaszadási arány kimagaslóan jó volt, 87% illetve 85% volt az első két hét és az első 3 hónap elteltével. A válaszadási hajlandóság a 70 év feletti betegeknél is meghaladta a 80%-ot. Azok körében, akik nem rendelkeztek otthoni Internet hozzáféréssel 70% fölött volt a részvételi arány. Amennyiben a beteg nem válaszolt a felkeresésre, a megadott hozzátartozót keresték fel, így visszajelzés érkezett arra vonatkozóan is, hogy a beteg miért nem válaszolt. Természetesen egy ilyen, tisztán on-line formában történő megkérdezésnek Magyarországon még nincs létjogosultsága, de telefonos vagy egyéb módszer bevonásával nálunk is lehetőség lenne az előzetesen a kutatásban való részvételhez hozzájáruló betegek nyomon követésére, és egy adott kórház, osztály, részleg eredményességének mérésére.

 

A második, továbbra is kórházakhoz kapcsolódó kutatási téma, hogy pontosan milyen gyógyszereket kapott a beteg bizonyos típusú beavatkozások előtt, közben, után. Ezen információk megszerzésének egyik formája a hagyományos piackutatás, azonban ennek nagy hátránya, hogy az orvos emlékezetén alapul. Egy dél-amerikai piackutató cég Mexikóban, Brazíliában és Argentínában üzemeltet egy adatgyűjtési rendszert műtéti beavatkozások során alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatban. Első feladat az volt, hogy megtalálják azokat az orvosokat, akik birtokában vannak a szükséges információnak és hajlandóak is egy ilyen rendszerben részt venni. Végül az aneszteziológusokat választották ki erre a célra, akik traumatológiai, ortopédiai, általános, nőgyógyászati és minden egyéb sebészeti beavatkozásnál jelen vannak. A kutatásban résztvevő orvosok mindegyike kapott egy kézi-számítógépet (PDA-t), melyet saját céljaira is használhat természetesen, azonban fut rajta egy program, melyben minden egyes betegének alapadatait és az alkalmazott gyógyszereket rögzítenie kell, egy beteg adatfelvétele maximum 1-2 percet vesz igénybe. Minden nap végén a számítógép figyelmeztet, hogy küldje el az adatokat a központi szerverre Interneten keresztül, melyek ott bekerülnek az adatbázisba. Az így felépülő adatbázist használhatják a piackutatók az elemzések, jelentések elkészítésére, és maguk az orvosok is hozzáférnek saját betegeik adataihoz.

 

Egy harmadik, újszerű kutatási módszer arra irányult, hogy jobban megértsük azokat a betegeket, akiket el szeretnénk érni. Maga a kutatás Angliában készült egy krónikus betegségben küszködő betegcsoporton. A kiindulási problémát elemezve nyilvánvaló, hogy valamilyen kvalitatív megközelítés adhat választ leginkább kérdéseinkre. A tanulmányt ismertető kutatók több módszer együttes alkalmazásával közelítették meg a problémát. Az első kérdéskörre, miszerint mit gondolnak, mit éreznek, és mire van szükségük a betegeknek, a hagyományos fókuszcsoportos kutatás jó megközelítéssel választ ad. A második kérdéskörre, hogy mit mondanak a betegek (nem ellenőrzött környezetben), milyen kulturális háttérrel rendelkeznek, egy ún. szövegelemzés (discourse analysis) adhat választ. A harmadik kérdéskörre, hogy mit tesznek a betegek, etnográfiai kutatást (videó naplóval) végeztek. A bemutatott esettanulmány konklúziója, hogy a piackutatás és a szociológiai kutatás eszközeit egyesítve sokkal pontosabb képet kaphatunk a betegek problémáiról, motivációiról, azok fontosságáról, ezáltal jobban, pontosabban választhatjuk meg a kommunikáció módját és tartalmát.