Egészségpolitikai változások a „gyakorlatban” - Avagy az egészségügyi reform értékelése orvosi és beteg szemmel
- 2007-11-29 14:18:00
- Kutatás
A Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. 10 éves szakmai múltra tekint vissza az egészségügyi, gyógyszerpiaci kutatások területén. Cégünk rendszeresen végez saját kutatásokat különböző egészséggel kapcsolatos témákban. 2007. őszén az egészsépolitikai reform hatását vizsgáltuk meg egy átfogó piackutatás keretében, melyben az orvosok és a betegek tapasztalatait egyaránt elemeztük.
A tanulmány központi kérdésköre, hogy a leginkább érintettek, vagyis az orvosok és a betegek hogyan élték meg a változásokat. A felmérés vizsgálta többek között a vizitdíj, a vényfelíró szoftver (generikus program) bevezetésének hatását és gyakorlati megvalósulását, a kórházi várólista intézményének működését, de kitér az egészségpolitikai változások orvosok és lakosság felé történő kommunikációjának értékelésére is. Az új intézményi rendszer magyar gyógyszerpiacra gyakorolt hatásait – objektív módon – az IMS Health gyógyszerforgalmi adatain keresztül elemeztük.
Módszertan, a minta összetétele
A változásokkal kapcsolatos személyes attitűdök, vélemények, tapasztalatok megismerése céljából kvalitatív egyéni mélyinterjúkat végeztünk orvosok és betegek körében. A mintába összesen 8 háziorvos, 24 szakorvos és 8 krónikus (pl. hipertóniás, hiperkoleszterinémiás, diabéteszes) beteg került. A specialista mélyinterjúk során a fekvőbeteg ellátásban, átszervezésben érintett, illetve nem érintett, valamint járóbeteg ellátásban dolgozó orvosokat egyaránt megkérdeztünk.
A kvalitatív kutatást telefonos kérdőíves kutatások egészítették ki összesen 400 orvos és 500 krónikus vagy kórházi ellátásban részesült beteg véletlenszerű megkérdezésével. A szakmai felmérést háziorvosok és 14 szakorvos-csoport körében végeztük el.
Hangulatkép
A mélyinterjúk során egyértelműen érezhető volt, hogy az orvosok hangulatát a bizonytalanság, kilátástalanság és a káosz jellemzi. Az orvostársadalom szétszabdalása a hierarchia kiéleződését, a munkahelyféltést, az egzisztenciális fenyegetettséget és az egyéni érdekek előtérbe kerülését eredményezte. Mindezek következtében romlott az együttműködési hajlandóság, és a folyamatos feszültségek a betegellátásra is jelentős hatást gyakoroltak.
A változások személyes és globális hatásait a következő táblázat foglalja össze:
Generikus program
.emf)
A kutatás egyik központi témája a gyógyszergazdaságossági törvény hatásainak elemzése volt. A kérdőíves kutatás adatai alapján átlagosan minden második orvos érzi úgy, hogy a rendelkezés által jelentősen vagy teljes mértékben beleavatkoztak terápiás szabadságába, és sérültek a beteg gyógyításhoz, illetve gyógyuláshoz való jogai. A törvény a többség véleménye szerint lehetetlenné teszi a szakmai irányelvek betartását, korlátozza az orvos terápiás szabadságát. Az ellenőrzés lehetősége az orvosokból elsősorban ellenszegülést, felháborodást, félelmet és dacot váltott ki.
„Hogyan érzi, mennyire avatkoztak bele a terápiás szabadságába a felíró szoftver által?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)
Összességében a doktorok 26%-a egyáltalán nem váltott a betegeknél olcsóbb készítményre. Ez az arány különösen a szakorvosoknál magas (29%), míg a háziorvosoknál alacsonyabb (14%). Mintegy 4%-uk minden betegnél váltott, többségük, közel 70%-uk pedig csak a betegek egy részénél cserélte le a korábban alkalmazott gyógyszert.
Számszerűsítve átlagosan a betegek 32%-ánál történt gyógyszercsere a vényfelíró szoftver bevezetése után (ennél az átlagszámításnál az egyáltalán nem (0%), illetve minden betegnél (100%) váltókat is figyelembe vettük). A váltási arányok orvosi szakok szerint nagyon eltérőek: a háziorvosok esetében 42, míg a szakorvosoknál mindössze 30 százalékos.
Becslésünket a beteg kutatás is megerősítette, amelyben a válaszadók 30%-a nyilatkozott úgy, hogy történt gyógyszercsere az alkalmazott terápiában az elmúlt fél évben. Az ábrán is látható, hogy a váltások legfőbb oka, hogy az orvosnak kötelessége volt a korábban alkalmazott gyógyszert lecserélni.
„Történt-e gyógyszerváltás az Ön által alkalmazott terápiában az elmúlt fél évben? Ha igen, mi volt az oka?”
(Beteg kérdőíves kutatás, N=500)
Az átállító háziorvosok 88%-a, míg a szakorvosok 67%-a tapasztalt a betegek kisebb-nagyobb részénél valamilyen problémát a gyógyszercsere miatt. A legjellemzőbb panasz a mellékhatások fellépése (59%), és/vagy a megfelelő hatékonyság hiánya (46%) volt az új, generikus gyógyszer alkalmazása során, de sok esetben a non-compliance (13%) jelentette a legfőbb gondot a megfelelő hatás elérése érdekében.
Ezzel valamelyest korrelál a betegek visszajelzése is. Arra a kérdésre, hogy „Változott-e az állapota a gyógyszerváltást követően?”, csupán minden második válaszadó nyilatkozott úgy, hogy nem érezte meg a gyógyszercserét, és ugyanolyan jónak vélte az új készítményt. 13%-os azok aránya, akiknél hatékony volt ugyan az új gyógyszer, de korábban nem tapasztalt mellékhatások jelentkeztek, a betegek 15%-ánál pedig kevésbé volt hatásos a generikum, sok esetben romlott állapotuk.
Az összes krónikus betegre vetítve átlagosan minden 10. betegnél jelentkezett valamilyen probléma a gyógyszerátállítás miatt.
A felajánlott generikus készítménnyel szembeni attitűd nagyon vegyes a betegeknél. Az orvosok tapasztalatai alapján minden 2. páciens negatívan fogadta a gyógyszercserét, amelynek legfőbb veszélye a rosszabb betegcompliance.
„Tapasztalatai alapján milyen a betegek reakciója, mikor gyógyszerváltást javasol a szoftver miatt? Hogyan oszlanak meg a betegek az alábbi kategóriák között?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)A kérdés beteg oldali megközelítése teljes mértékben korrelál az orvosok visszajelzésével: a betegek 11%-a saját bevallása szerint örült a felajánlott olcsóbb generikumnak, 41%-uk bizalommal fogadta orvosa javaslatát. A megkérdezettek 22%-át gyanakvással töltötte el a gyógyszercsere lehetősége, hiszen egy régi, jól bevált készítményt kellett leváltania, míg 25%-uk teljes mértékben elutasította azt és folyatatta a régi, jól bevált készítmény alkalmazását.
A generikus program kapcsán a tervezett TB keretellenőrzésre is kitértünk az orvosok körében. Az intézkedés részletei még kevéssé ismertek számukra, a teljes vagy részleges információhiány miatt a reformelemek közül ez a legkevésbé átlátott rendelkezés.
Az ellenőrzéshez kapcsolódó szankcionálási lehetőséget az orvosok döntő többsége teljes mértékben elutasítja, és a törvényt leginkább egy szakmai hátteret nélkülöző költségcsökkentési módszernek tartja („mindegy, hogy rossz, csak kevesebbe kerüljön”).
„Ön egyetért-e ezzel a TB keret ellenőrzéshez kapcsolódó szankcionálási lehetőséggel?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)A javaslat legnagyobb ellenérzést kiváltó pontja a felhasznált támogatások átlagos összegeinek általánosítása, amely helyett igazságosabbnak tartott megoldás az egyedi elbírálás vagy a praxisonkénti, szakterületenkénti értékhatár-megállapítás lenne.
Vizitdíj és paraszolvencia
A reformok másik fontos intézkedése a vizitdíj bevezetése volt, melytől a kormány a hálapénz visszaszorítását, az orvosok többletbevételhez juttatását és egy újfajta szemlélet meghonosítását remélte.
A kvantitatív és mélyinterjús kutatások eredményei azt mutatták, hogy bár az orvosok többnyire nem értenek egyet a vizitdíj bevezetésével, ha visszavonnák azt, hiányozna – különösen az alapellátásból.
„Ön egyetért-e a vizitdíj bevezetésével?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)
A kötelező 300 forintos befizetés pozitív hozadéka nem csak a praxisok és intézmények bevételeinek növekedése volt, hanem ténylegesen érezhető, mérhető hatást gyakorolt a betegforgalomra is. A felmérés alapján átlagosan minden második orvos nyilatkozott úgy, hogy a vizitdíj bevezetésével csökkent betegforgalma, és ez az arány közel hasonló házi- és szakorvosok esetében. A teljes betegforgalom csökkenése átlagosan 10%-os, amely csökkenés fele valóban szükségtelen vizit lett volna. Az elmaradó betegek közel 53%-a indokolt kivizsgálást vagy receptet igényelő beteg volt, míg 47%-uk a szakmai vélemény alapján nem igényelt halaszthatatlan orvosi beavatkozást.
A vizitdíj fogadtatása a betegek körében vegyes volt. Egyrészt a fizetendő összeg szükségessége legtöbbjükben nem megkérdőjelezett, hamar elfogadták, beletörődtek a fizetési kötelezettségbe. Az összeg mértékét többségük elfogadhatónak tartja, radikális ellenzővel nem találkoztunk a kutatások során.
A vizitdíj bevezetésének negatív hozadéka, hogy az intézkedés bevezetésével járó adminisztrációs teher következményeként romlott az ellátás minősége, az orvosok kevesebb időt és energiát tudtak betegeikre fordítani. Ez a tény azonban hosszabb távon a betegcompliance romlásának veszélyét is magában hordozza.
Az egészségügyi reform fő célkitűzései között szerepelt a hálapénz visszaszorítása, mely a vizitdíj bevezetésével csak korlátozottan valósult meg, sőt, bizonyos intézkedések hatására még inkább előtérbe került (volumenkorlát, várólista).
A kvalitatív kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy a paraszolvencia már-már „természetes” dolog mind az orvosnak, mind a betegnek. Az egészségügyi ellátási rendszer szerves részét képezi mindkét oldalról, amely leginkább csak béremeléssel szüntethető meg.
A paraszolvencia csökkenésének becsült, átlagos mértéke az összes orvosra tekintve 14%.
„Ön tudomása szerint változott-e a vizitdíj bevezetése óta a betegek hálapénz adási szokása? Százalékosan megközelítőleg mennyivel változott?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)Beteg oldalról a 300 forint bevezetése óta a páciensek alig 7%-ánál csökkent csak a hálapénzadás gyakorisága, illetve összege – mind háziorvosi, mind szakorvosi tekintetben. A megkérdezettek 56%-a korábban sem adott, míg 35%-uk ugyanannyit ad, mint az intézkedéseket megelőzően.
Kórházátszervezések, várólista rendszer
Az országos szintű kórházátszervezés a központi kórházak létrehozása, bizonyos osztályok megszüntetése, összevonása, valamint a várólista bevezetése jelentős változásokat eredményezett a betegutakban.
A kórházátszervezés szükségessége ritkán megkérdőjelezett, hiszen hosszabb távon magasabb minőségű ellátást hozhat a betegek számára, viszont az intézkedés módjával a doktorok nem értettek egyet. Az átszervezések átgondolatlanul, ésszerűtlenül zajlottak, amelyben erősen nem szakmai szempontok voltak irányadóak az orvosi szakmai kollégiumok, intézmények érdekeinek figyelmen kívül hagyása mellett.
Az országos intézmények bezárása egyes orvosok szerint egyéni érdekek érvényesülését, ingatlan manipulációt hordoz magában. Az elmaradt előzetes helyzettanulmányok következtében gyakorlatilag „körzővel, vonalzóval meghatározott régiók” alakultak ki.
Az átalakítások értelemszerűen főként a szakorvosok munkahelyét érintették, döntően negatív irányba.
„Érintette-e közvetlen munkahelyét ágyszám-csökkentés, kórházi átszervezés? Ha igen, rontott-e az ellátás helyzetén az Ön intézményében?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)
Gyógyszergyártói szövetségek termelői értéken számított forgalmának változása 2006 és 2007 között
Talán a várólistákkal kapcsolatos változások fogadtatása volt a legpozitívabb az orvosok körében, melyet – habár ez is egy, a napi gyakorlatot nehezítő teendő – a többség elfogadott és szükségszerű változásnak vélt.
A várólisták kialakításának kommunikált célja a racionalizálás volt, de az orvosok ettől eltérő célokat is véltek a reformlépés mögött. Ilyen volt például a magánellátás felé terelés, a betegek költségtudatosabbá tétele vagy az infrastrukturális hiányosságok kompenzálása.
A várólista következményei között megemlítették az egészségügy polarizálódását (szegény vs. gazdag egészségügy), illetve azt, hogy véleményük szerint paraszolvenciát generál. A mindennapi gyakorlatban is tapasztalható hatása, hogy egyrészt kiélezi a hierarchiát („erősebb kutya elve”), másrészt pedig felértékeli a személyes kapcsolatok szerepét.
A várólisták hosszát illetően azt tapasztaltuk, hogy azok terápiás terület és régió szerint igen eltérőek.
A kórházátszervezések és a várólista bevezetésének hatásait a betegek is érezték. Az intézkedések után közel 40%-uknak több időbe, várakozásba, utánajárásba telt, mire bejutott szakorvosához. A várólistára került betegek 13%-ának jelentősen, további 31%-uknak pedig némileg romlott az állapota amiatt, hogy nem végezték el rajtuk azonnal a szükséges kezelést vagy műtéti beavatkozást.
A reformok hatása az orvoslátogatásokra
Az egészségpolitikai lépések a gyógyszercégek marketingaktivitásában is éreztették hatásukat. A gyógyszergazdaságossági törvény főleg az innovatív gyártókat érinti erősebben, ugyanakkor a generikus cégek piaci jelenléte és aktivitása egyre fokozódik. Összességében visszafogottabb lett a cégek megjelenése, mint egy évvel korábban.
A készítményekkel kapcsolatos kommunikáció tartalma is változott: „már kevésbé számít, hogy jó-e a gyógyszer, azt kell mondani, hogy felírható”.
Különösen a szakorvosok körében jelentősen csökkent a támogatott konferenciák száma, az egyéb támogatások mértéke, és az intézkedések bevezetésével számottevően csökkent az orvosolátogatások száma is.
„Összességében hogyan változott a gyógyszergyárak aktivitása az alábbiak tekintetében év elejétől, a reformok bevezetése óta?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)A laikusok informáltsága egyébként a gyógyszergyárakról meglehetősen hiányos. Súlyos probléma, hogy nincsen a betegek körében a gyógyszergyártókról kialakult egységes kép, hanem leginkább a média által torzított információkat hallottuk vissza.
A betegek közel 80%-a egyet ért azzal a kijelentéssel, hogy a gyógyszergyártók extraprofitot realizálnak, és mindig tudják érvényesíteni érdekeiket. Abban, hogy a gyógyszercégek támogatása nélkül működésképtelen lenne az egészségügy, csak minden második beteg hisz, és ugyanekkora azok aránya, akik szerint a gyártók társadalmi szerepvállalása jelentős.
„Önnek mi a véleménye a gyógyszergyártókról, röviden megfogalmazva?”
Az egészségügyi reform kommunikációja
Az egészségügyi reformintézkedések gyengepontja volt, hogy azokat a leginkább érintettek, vagyis az orvosok véleményének megkérdezése nélkül dolgozták ki. Az orvosok 94%-a érezte úgy, hogy az egyes lépések kidolgozásában nem tekintették partnernek a minisztérium részéről.
„Ön hogy érzi, partnernek tekintették önt az egészségügyi minisztérium részéről a reformok bevezetése kapcsán?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400)
Nem meglepő, hogy nagyfokú a bizalmatlanság az orvosi érdekképviseletet illetően. A megkérdezett doktorok 52%-a szerint nincs olyan egészségpolitikus, aki megfelelően képviseli az orvosok érdekeit. A politikust megnevezők közül legtöbben (23%) Dr. Éger Istvánt, a Magyar Orvosi Kamara elnökét említették. A válaszadók mintegy 11%-a nem nevezte meg azt a személyt, akit említésre méltónak tartana ebben a tekintetben.
Az egészségpolitikai változásokról az orvosok 78%-a sugárzott médián, 76%-uk pedig a nyomtatott sajtóból tájékozódott. Internetes hírportálokat 68%-uk böngészett a témával kapcsolatban, míg 65%-uk orvoskollegákkal vitatta meg az aktuálpolitikai kérdéseket. A megkérdezettek valamivel több, mint egyharmada (35%) az orvoslátogatóktól is hallott különböző információkat.
Az Egészségügyi Minisztérium által a rendelőkben, kórházakban kihelyezett hirdetményekről az orvosok 29%-a, a hivatalos honlapról (www.terapia2007.hu) pedig 23%-uk informálódott.
A betegek esetében a két legjelentősebb hírforrás a sugárzott média (94%) és a nyomatott sajtó (78%). A rendelőkben, kórházakban kihelyezett plakátokat, hirdetményeket minden második beteg (47%) olvasta el, míg 39%-uk családtagoktól, ismerősöktől hallott különböző információkat. Az internetes hírportálokat böngészők aránya mindössze 25%.
„Milyen forrásokból tájékozódott az egészségpolitikai változásokkal kapcsolatosan?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400, Beteg kérdőíves kutatás, N=500)
Az orvosok körében a legnagyobb kritika az egészségügyi ellátó rendszer változásaival kapcsolatos információk időbeliségét érte: a doktorok mintegy 80%-a szerint az aktuális kérdésekről, változásokról nem értesültek megfelelő időben, csak utólag – miután szembesültek a változásokkal – szereztek kellő információt.
A kormány által átadott információk minőségét, megfelelő részletességét a megkérdezettek 73%-a nem tartotta megfelelőnek. Az információk mennyiségét „mindössze” az orvosok 66%-a kritizálta, míg az információk közérthetőségével 58%-uknak volt problémája.
A betegek körében valamivel kevesebb kritika érte az egészségpolitikai változásokkal kapcsolatos tájékoztatásokat.
A páciensek leginkább az információk megfelelő minőségét, mélységét hiányolták: 57%-uk a tájékoztatást ebből a szempontból nem tartotta megfelelőnek. Közel 50%-os azok aránya, akik az információk mennyiségét, illetve azok időbeliségét kritizálták erősebben.
A közvetített információk a betegek 40%-ának nem voltak egyértelműek.
„Ön milyennek ítéli az egészségügyi ellátó rendszer változásaival kapcsolatos tájékoztatás…?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400, Beteg kérdőíves kutatás, N=500)
A megfelelő részletességű tájékoztatás hiányára a kutatás egy másik kérdése is rámutatott: nevezetesen, hogy a krónikus betegek 80%-a (!) még soha nem hallotta a generikus kifejezést – habár az úgynevezett „generikus program” már márciusban hatályba lépett. További 12%-uk már hallott róla, de nem tudta mit jelent ez a kifejezés. Hozzá kell tenni azonban, hogy a szó jelentését „ismerők” körében is alig néhányan adtak pontos választ! Ez természetesen komoly probléma, mert a tájékozatlan beteg nem tudja eldönteni, hogy számára elfogadható-e az olcsóbb generikus gyógyszer az eddigi terápiája leváltására, vagy ragaszkodjon a már megszokott, de többe kerülő gyógyszeréhez.
A felmérésben külön megvizsgáltuk azt is, hogy az orvosok hány százaléka adott felvilágosítást betegének a változásokról, és fordítva: a betegek mekkora aránya hallott tájékoztatást orvosától. Ebben a kérdésben ellentmondást tapasztaltunk: a betegek 53%-a nyilatkozott úgy, hogy semmilyen tájékoztatást nem kapott orvosától, míg a háziorvosok alig 4, a szakorvosok 22%-a állította, hogy nem adott tájékoztatást betegének az ellátó rendszer és a gyógyszerfelírási szabályok változásairól. A leggyakrabban átadott illetve hallott információ a vizitdíjról szólt.
„Kapott-e Ön tájékoztatást a betegellátási rendszer változásairól orvosaitól? Ha igen, miről?”
(Beteg kérdőíves kutatás, N=500)A generikus program kommunikációját az orvosok egyszerűen nem fogadták el, nem tartották igaznak. Erre az a kérdésünk világított rá, amelyben az orvosok által hallott és az általuk, a gyakorlatban érzékelt – ténylegesen megvalósuló – célokat hasonlítottuk össze. A vényfelíró szoftver bevezetéséhez kapcsolódó, a doktorok számára kommunikált cél a racionalizálás, az ellátás minőségét nem érintő takarékoskodás és a támogatás-kiáramlás csökkentése volt. Ezzel szemben a megkérdezettek szerint ez sokkal inkább egy, az orvos-szakmaiságot megkérdőjelező, árközpontú lépés, amely a terápiás szabadság korlátozása mellett a beteg állapotának veszélyeztetését, és a növekvő orvosi felelősségvállalást is magával vonta.
Hasonlót tapasztaltunk a vizitdíj és a várólista intézményének kommunikált illetve az orvosok által gondolt céljai között. Ez előbbinél a hivatalos célok között szerepelt a felesleges orvos-beteg találkozások számának jelentős csökkentése és a „paraszolvencia” háttérbeszorítása. Az orvosi gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy páciensek által fizetendő 300 forint elsősorban az intézményi bevételek biztosítását, az elvonások kompenzálását szolgálja.
A várólista esetében is a racionalizálás és költségkeretek felállítása volt az előirányzott cél, ez azonban az orvosok szerint sokkal inkább a betegek magánellátás felé történő terelésének eszköze, amely a paraszolvencia előtérbe kerülését is erősítette. A kórházátalakítás vélt céljai az ingatlan manipuláció, magánosítás szemben a kommunikált racionalizálási és kiadáscsökkentési célokkal.
A kormányzati kommunikáció módja és tartalma nem volt kellő részletességgel kidolgozott, a változásokkal kapcsolatos információk időzítése, mélysége és az alkalmazott kommunikációs csatornák révén nem sikerült az orvosok és lakosság körében egy megfelelő tájékozottsági szintet, és ezáltal alapos előkészülési-felkészülési lehetőséget biztosítani.
Az egészségügyi reform számszerűsített eredményei IMS adatok alapján
Végül, de nem utolsó sorban tekintsük át a változások tényleges hatásait az IMS Health gyógyszerforgalmi adatain keresztül.
Az elmúlt 5 év gyógyszerforgalmának alakulását a következő ábra mutatja be. Látható, hogy a korábbi évek dinamikus növekedése 2007-ben megtorpant. Ebben az évben ugyanis az összesített termelői értéken számított forgalom mintegy 5%-kal visszaesett a 2006-os eredményekhez képest, de ami igazán lényeges, hogy ezen belül a vényköteles készítmények forgalomesése 9%-os volt!
A magyarországi gyógyszerpiac alakulása 2003-2007 között
Terápiás területek alapján a reform legnagyobb „vesztesei” a csontbetegségek kezelésére szolgáló készítmények (M05) és a szív-és érrendszeri problémák kezelésében alkalmazott Ca-csatorna blokkolók (C08). Ez előbbinél 27, az utóbbinál pedig 26%-os visszaesés következett be egy év alatt. Jelentős volt a visszaesés a monoterápiás ACE-gátlók (C09A) esetében is, ezen készítmények termelői értéken számított forgalma mintegy egynegyedével esett vissza. Az antibakteriális készítmények (J01) forgalomesése is jelentős, 20%-os volt.
A kombinációs angiotensin II antagonisták (C09D) és a daganatellenes szerek (L01) körében azonban jelenős a forgalomnövekmény: ez előbbinél 29%, míg az utóbbinál 22%.
A generikus program hatása jól látszik az innovatív vs. generikus gyártók szerinti összehasonlításban is. Ennek elemzésére három nagy gyógyszergyári szövetség termelői áron számított vényköteles készítményeinek forgalmi adatait hasonlítottuk össze:
- Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) – összesen 28 cég,
- Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) – összesen 31 cég,
- Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete – összesen 10 cég.
Az AIPM és MAGYOSZ gyártók a 2007. évet megelőző három évet mindig 10% feletti forgalomnövekménnyel zárták, viszont a reform éve az AIPM tagok számára 9, a MAGYOSZ gyártóknak pedig 8%-os forgalomcsökkenést hozott.
Ellenben a generikus gyártók szervezete megőrizte a korábbi évek dinamikus növekedését, és a reform éve alatt 28%-kal nőtt az egyesület összesített forgalma.
A jövőt illetően az orvosok nagyon pesszimisták. Úgy vélik, hogy a kiadáscsökkentés, a pénzkivonás révén egy gazdasági szempontú „racionalizálás” történt a szakmai oldal szempontjainak mellőzése mellett, amely hosszú távon a betegek érdekeit is sérti.
A tömeges elbocsátások következtében az egészségügyi dolgozók helyzete tragikus lett, és mindez folyamatos feszültségeket, létbizonytalanságot és munkaerőhiányt eredményez.
Az orvostársadalom megítélése – elsősorban a média hatására – romlik, a doktorok morális, anyagi és szakmai megbecsülése nagyon alacsony.
A reform hatására az orvos-beteg kapcsolatok száma valamelyest csökkent, főleg a szakorvosoknál, ezzel párhuzamosan azonban a vizitdíj, a volumenkorlát, a várólistarendszer, az orvos és nővérhiány, valamint a felíró szoftver következtében csökkent a betegekre fordítható idő és energia, romlott a kapcsolatok minősége.
Mind az orvosok, mind a betegek közel 90%-a egyet ért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénz helyett magasabb állami finanszírozásra, azaz magasabb orvosi fizetésekre lenne szükség, valamint az ügyelet a munkáltatók túlóraként lennének kötelesek kifizetni.
A kórházátszervezések megítélése meglehetősen negatív a megkérdezettek körében. Abban, hogy a betegellátás koncentrálásával a bonyolultabb eseteket a legfelkészültebb szakemberek látják majd el, csak a betegek fele, illetve az orvosok 40%-a hisz, míg abban, hogy a kórházátalakítás egy koncentráltabb, hatékonyabb intézményrendszer kialakítását teszi lehetővé, még ennél is kevesebben, mindössze a betegek egyharmada és az orvosok egynegyede vél megoldási lehetőséget.
Az orvosok és a betegek többsége nem vagy csak kevéssé bízik abban, hogy az egészségügyi reform hosszú távú hatása biztosan pozitív lesz a társadalom szempontjából, illetve, hogy a megtett lépések végeredményben racionalizálják az egészségügyet és előrelépést jelentenek majd.
„Ön mennyiben ért egyet az alábbi állításokkal?”
(Orvosi kérdőíves kutatás, N=400, Beteg kérdőíves kutatás, N=500)
A kormány egészségpolitikai intézkedéseiből az egészségtudatosságra és prevencióra irányuló konkrét reformelemek hiányoztak. Az elsődleges cél leginkább az volt, hogy a lakosság kizárólag anyagi megszorításokon keresztül lássa be: nem éri meg betegnek lenni. A preventív szemlélet azonban társadalmi szinten továbbra is hiányzik.
Konklúzió
Általános következtetésként levonható, hogy azzal kivétel nélkül minden szegmens egyetértett, hogy az egészségügyi reformra szükség volt, szükség van.
Az elhibázott stratégia és az előkészítés hiánya miatt sem a szakma, sem a társadalom nem tudta elfogadni a reform lényegi tartalmi elemeit. A legelső lépésektől kezdve kellett volna megkezdeni az egyeztetéseket minden oldallal (pártok, szakma), és reális célkitűzésekkel elindítani a reformot.
A kutatások során tapasztalt hangulatkép a magyar egészségügyről elszomorító volt. Az orvosok körében megfigyelhető általános elkeseredés, feszültség és egzisztenciális fenyegetettség érzése megnehezíti a gyógyítást és kétség kívül a szükséges további reformlépések elfogadását.
Ezzel párhuzamosan a betegekben is megjelent a bizonytalanság érzése, és – bár nem látják annyira borúsan a helyzetet – sokkal inkább negatív vélemény alakult ki az egészségügyről. Az egészségtelen életmódhoz társuló alacsony egészségtudatosság szintén kezelendő társadalmi probléma kell legyen.
Az egészségügyi ellátórendszer reformja nem hozta meg a szükséges strukturális átalakulást, így a későbbiekben további átalakítások szükségesek egy hatékony, jó minőségű és finanszírozható rendszer kialakításához, melynek egyik sikertényezője lehet a megfelelő minőségbiztosítási rendszerek kialakítása, illetve az ehhez kapcsolódó mutatók alkalmazása.
