A generikus programmal szembeni laikus attitűdök
- 2007-06-15 11:44:00
- Kutatás
A 2006. évi XCVIII. törvény új irányvonalakat vázolt fel az originális és generikus készítmények felírását illetően: a rendelkezések ugyanis kötelezik az orvost és gyógyszerészt arra, hogy a gyógyszerek felírásánál egy központi számítógépes program által felajánlott, legalacsonyabb terápiás költségű gyógyszert javasoljon a páciensnek. Amennyiben az orvos a fennálló betegség jellemzői alapján az ajánlottól eltérő készítményt tart indokoltnak, úgy lehetősége van a legolcsóbb gyógyszertől eltérni, de döntését írásban meg kell indokolni, és erről a beteggel egy beleegyező nyilatkozatot aláíratni.
A gazdaságossági intézkedések azonban nemcsak a szakmai véleményeket osztották meg, hanem a lakosságét is – derült ki a Szinapszis Kft. 2007. március közepén végzett kutatásából.
A magyar lakosság gyógyszervásárlási és „fogyasztási” szokásait felmérő kutatásunkat a felnőtt lakosság körében országosan 1000 fős reprezentatív mintán végeztük el, és egy kérdés erejéig az aktuális változásokra is kitértünk a megkérdezettek körében. Mostani cikkünkben a hazai háztartások generikus programmal szembeni attitűdjeit mutatjuk be, továbbá a kérdéshez kapcsolódó, általunk fontosnak ítélt esetleges nehézségegeket vizsgáljuk meg.
A generikus program kérdését két aspektusból közelítettük meg: egyrészt milyen a felajánlott, legolcsóbb gyógyszerrel szembeni attitűd új felírás esetén, másrészt hogyan döntetnének a megkérdezettek abban az esetben, ha már egy megszokott, jól bevált készítmény leváltásról van szó. A kérdésekre adott válaszok arányait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
|
„A felajánlott legolcsóbb gyógyszert…”
|
Új felírás esetén
|
Helyettesítés (gyógyszercsere) esetén
|
|
0,4%
|
1,0%
|
|
|
Biztosan elfogadná
|
24,8%
|
18,4%
|
|
Valószínűleg elfogadná
|
34,4%
|
28,8%
|
|
Valószínűleg nem fogadná el
|
15,4%
|
17,6%
|
|
Biztosan nem fogadná el
|
25,0%
|
34,2%
|
A számok önmagukért beszélnek: látható, hogy új felírás esetén – nem meglepő módon – kisebb az „ellenállás” a javasolt, még ismeretlen gyógyszerrel szemben. A válaszadók 59%-a biztosan vagy valószínűleg elfogadná az így felajánlott készítményt, míg helyettesítés esetén ez az arány már mindössze 47%.
A demográfiai bontásokban nemek tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Életkor alapján leginkább a 18 és 25 év közötti korcsoport emelhető ki: a biztosan vagy valószínűleg elfogadók aránya új felírás esetén 52%, helyettesítés esetén pedig mindössze 38%.
Az újonnan vagy csereként felajánlott készítményt elfogadók aránya nő az iskolai végzettség emelkedésével, továbbá nagyobb elfogadási hajlandóságot tapasztaltunk a községbeliek körében.
A háztartások havi nettó jövedelmének emelkedésével csökken az elfogadók aránya, hozzá kell azonban tenni, hogy még a legfeljebb 50 ezer forintos jövedelemmel rendelkezők körében is csak 6-7 százalékponttal magasabb az új vagy helyettesítő gyógyszert elfogadók aránya a mintaátlaghoz képest – tehát az alacsony jövedelműek árérzékenysége csak valamivel, de nem túl sokkal (!) magasabb. (Az 50 ezer forint alatti jövedelműek körében egyébként egyrészt a 18 és 26 év közöttieket, másrészt pedig a 46 év felettiek (!) vannak nagy arányban.)
A vizsgált két kérdést együttesen is elemeztük. Összességében a megkérdezettek 22%-a sem új, sem helyettesítő készítményt nem fogadna el, míg az új vagy cserélt készítményt biztosan alkalmazók aránya 16%.
*N.B.=Nem besorolható
A bevezetett generikus program – mindamellett, hogy szakmailag ellenzett – beteg oldalról is több akadályba ütközhet. Munkánk során évek óta, folyamatosan vizsgáljuk az orvos és betege közötti kapcsolatot, a betegek „gyógyszerfogyasztását” befolyásoló tényezőket, továbbá a laikusok „egészségügyi informáltságát”, és kutatási tapasztalataink alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:
- Orvos-beteg kapcsolat: a program gördülékeny működéséhez elengedhetetlen (lenne) az orvos és betege közötti jó kapcsolat és kommunikáció – ez a terület azonban még javításra szorul.
- A betegek tájékozottsága: a magyar társadalom egészséggel, betegségekkel kapcsolatos informáltsága alacsony, csak most van kialakulóban az egészségtudatosság iránti nagyobb igény. (Mindezen hiányosságok egyik példájaként említenénk meg, hogy egy, áprilisban (!), krónikus betegek körében végzett felmérésünkből kiderült, az adott krónikus betegségben szenvedők 65-70%-a nem tudta, hogy mit jelent a generikus kifejezés! Habár ez a minta – több, mint 200 beteget kérdeztünk meg – semmiképpen nem nevezhető reprezentatívnak, mindenesetre az eredmények elgondolkodtatóak…)
- A rendszer működőképessége: kutatási tapasztalataink már többször igazolták, hogy a gyógyszeres betegeket a választás során elsődlegesen nem az ár befolyásolja, hanem az alkalmazott készítmény hatása, mellékhatása. Egy kipróbáltan jó, bevált készítmény preferáltabb egy olyan „generikus társával” szemben, mely ugyan olcsóbb, de csak feltételezhetően lesz hatékony a beteg számára. Egy jól bevált készítmény helyett felajánlott „másolt gyógyszer” iránt tehát nincs túl nagy bizalom.
Végezetül a kérdéskör boncolgatása kapcsán megvizsgáltuk a szívgyógyszerek és savcsökkentők IMS gyógyszerforgalmi adatait. (Lakossági felmérésünkből kiderült ugyanis, hogy a leggyakrabban otthon tartott gyógyszerek a láz-, fájdalom- és gyulladáscsökkentők után a szívgyógyszerek és a savcsökkentők.). E két piacot megvizsgálva a dobozforgalmi adatok alapján azt tapasztaltuk, hogy februárban egy általános „recesszió” volt megfigyelhető az eladott gyógyszerek számát illetően. Március hónapban a generikus készítmények forgalma emelkedett, viszont az áprilisi adatok alapján több originális gyógyszer forgalma megközelítette (esetenként meghaladta!) a januári dobozforgalmát!
A rendszer „beéréséhez”, valódi hatékonyságának megítéléséhez természetesen hosszabb időre van szükség. A „program résztvevői” csak most kezdik érzékelni a tényleges változásokat, hiszen alig telt el néhány hónap. A téma azonban mindenképpen kitüntetett figyelmet érdemel az orvosok a gyógyszeripari szereplők – és a betegek szempontjából egyaránt.
